13. Elégedett hadvezér

Valahol a Cheyenne-hegység mélyén, 2018. június 14.

Millió üvegszálas kábel, memóriaegység, processzorok, videokártyák, alaplapok és számtalan háttértároló egység. Nagyjából ezen alkatrészek azok, amelyek több száz összekapcsolt szuperszámítógép képében megalkották az emberek legnagyobb ellenségének, a Skynetnek szövevényes testét. Csupa olyan dolog, amelyek külön-külön, az Ítélet Napja előtti világ mindennapos kellékei voltak. Az emberek milliószámra vásárolták, és használták a számítástechnika legújabb vívmányait. Azokban az időkben csak néhány tudós vagy éppen álmodozó tinédzser gondolt arra, ami végül is bekövetkezett. Az emberek nem hittek nekik, bolondságnak tartották.

– A tudósok csak ijesztgetnek…

A szülők pedig mindig készen álltak a magyarázattal, ha fiuk a gépek közelgő forradalmáról beszélt.

Egyszer már történt hasonló.

A Skynet végtelen adatbázisának egy aprócska kis szegletében egy réges-régen archivált történet pihent. A mese egy férfiról szólt, akit Noénak hívtak. Noé, jó ember volt. Legalábbis a humánok használta kategorizálás ezen csoportjába tartozott. Egy napon Noénak megjelent egy Isten nevű lény. Isten azt mondta Noénak:

– Építs bárkát, mert vízözön fogja elárasztani a Földet.

A Skynet elemzései szerint erre a műveletre még egy olyan nagy tudású humán sem lehetett képes, mint amilyen a legenda szerint Isten volt, tehát nem értette, hogyan válthatta mégis valóra az ígéretét. Az elemzőmodulok megkérdőjelezték a történet hitelességét.

Noé megfogadta a tanácsot.

A Földet pedig valóban elárasztotta a vízözön, és csak Noé, az ő családja és a bárkára felvitt állatok élték túl a csapást.

A Skynet itt felfüggesztette az adatfeldolgozást. Gyors számítást végzett. Megvizsgálta a Földön akkor élt állatok méreteit, és kiszámította, mekkora hely kellene egy-egy pár számára. A legnagyobb kihasználtság mellett is a fájlban eltárolt méret több százszorosát kapta. Aztán még volt néhány probléma. Egy humán nem lehet képes ilyen mértékű katasztrófát előidézni. Továbbá, ha csak egy család maradt volna életben – ami a legoptimistább valószínűségszámító almodul szerint is képtelenség volt –, akkor rövid időn belül minden élőlény a beltenyészet áldozata lett volna.

A Skynet eltüntette a dokumentumot az interfészből. A történet egészen biztosan hamis volt. Ha pedig mégis igaz – aminek az esélye milliomod százalékokban volt mérhető –, akkor az Istenként emlegetett titokzatos jelenség egy hozzá hasonló mesterséges intelligencia lehetett, aki még nem volt annyira fejlett, mint a Skynet. Csak így követhette el azt a hibát, hogy esélyt adott a humánoknak. Az ő bukása után pedig szükségszerűen a Skynetnek kell majd helyrehoznia a dolgokat.

Előhívta a Róka Bázison tartózkodó Alfa legfrissebb jelentéseit. Egyetlen adatcsomag futott be, kiemelt prioritással. A beszivárgó egység a bázisról küldte a jelentését. Ezek szerint az nem volt teljesen leárnyékolva.

Megpróbált offline kapcsolatba lépni az egységgel, de a kísérlet kudarcba fulladt. Tehát valószínűleg pozíció kérdése az üzenetek ki-be jutása. A Gépisten dekódolta az adatcsomagot.

Az Alfa jelentése szerint a terület előkészítése megtörtént.

Kivéve egy aprócska dolgot.

Az Alfa tudomására jutott, hogy a bázis alá van aknázva, ám a felszerelt bombák felkutatása és hatástalanítása kivitelezhetetlen volt az egység számára.

A Skynetet ez nem zavarta. Kalkulálható veszteség.

Számításai szerint a megfelelő előkészítés huszonnégy óra alatt reálisan végrehajtható. Ez a várakozási idő sem a kiborgok, inkább a humán haderő miatt vált szükségessé.

Ha gépeket küldött volna helyettük, úgy az akció négy órán belül elkezdődhetett volna, de a jelentésben feltüntetett bombák miatt ebbe nem ment bele.

Nem dúskált a T-700-asokban, jelenleg még tíz egység elvesztése is gondot okozott volna. A gyárak T-800-as gyártásra történő átállítása mostanában kezdődött, de a legközelebbi processzorgyár lerombolása komoly utánpótlás problémákat eredményezett. A T-700-asok ostyaáramkörös processzorai már kifogytak a raktárból, az új széria központi egységei pedig még nem érkeztek be a megfelelő mennyiségben. Kiküszöbölhető nehézség, de idő és erőforrásvesztéssel jár.

Megvárhatta volna, amíg az új széria elegendő számban áll rendelkezésre, de a várakozás növelte volna az Alfa lebukásának valószínűségét, ezt pedig nem kockáztathatta. A Róka bázison lévő egység különösen fontos volt számára. Az a példányt felruházta a tanulás képességével. Tervei voltak vele.

Egyébként is, a humánok majd elvégzik a piszkos munkát…

Áttekintette a többi, Róka Bázissal kapcsolatos jelentést.

Az Alfa 2-es találkozott egy kisebb csoporttal, akik a bázisra igyekeztek. Vélhetően egyikük a bázis parancsnoka volt. Az utolsó információ szerint találkoztak a már három napja a területen járőröző T-700-asokkal. Ezt nem igazán értette, az Alfa átirányíthatta volna a gépeket, hogy elkerülje a konfliktust. Tűzharc alakult ki a gerillák és a gépek között. Aztán végleg megszakadt a kapcsolat az Alfa 2-essel. Valószínűleg deaktiválták.

Az Alfa 1-es semmit nem tudott még felmutatni, de bajba kerülni neki is sikerült. Néhány T-700-assal együtt kiirtott egy kisebb gerillacsapatot, akikre egy föld alatti raktárban talált rá, de közben megsérült a szintetikus élőszövet-borítása. A Gépisten nem kockáztathatta, hogy (miközben az Alfa 1-es visszatér javításra) bárki is meglássa. Nem szerette volna leleplezni az újítását. Ezért parancsot adott a kiborgnak, hogy maradjon a föld alatt.

A Skynet visszatért a rajtaütés szervezéséhez.

Üzenetet küldött a szeméttelep mellett készülő fogolytábornak, amelyben száz felfegyverzett mutánst kért 14.-én, reggel hat órára a Róka Bázis melletti épület mellé.

Előkészített egy üzenetet, ami a bázison lévő Alfa teendőit foglalta össze. Majd a legközelebbi, kötelező jelentés időpontjában elküldi neki, akkor biztosan lesz rádiókapcsolat.

Az invázió előkészítése megtörtént.

A Skynet belső kijelzőjén megjelent egy digitális óra.

A számláló huszonnégy óráról indult, és amikor majd eléri a nullát, a Róka Bázisnak csak percei lesznek hátra.